Tegnap délelőtt, autóbuszon ülve, az Andrássy úton mentem, és ahogy bambultam (divatos szóval csak néztem ki a fejemből) az egyik bezárt üzlet kirakatán hatalmas betűkkel ezt láttam:
Képzeld ide a saját üzletedet!
Odaképzeltem. Nem mondom, hogy nem kellett hozzá fantázia, de én szófogadóan képzeltem. Csak azt nem tudtam eldönteni, hogy milyen üzletet is képzeljek oda.
Virágbolt az nem lehet, mert nem állhatom a tömény virágillatot, a liliomra különösen is érzékeny vagyok, és azt hiszem, a virágkötésnek se lennék mestere. Könyvesbolt az nem jó, egyrészt mert van arrafelé, másrészt pedig megkérném a vevőt, hogy maradjon csöndben, mert éppen olvasok. Így nem lenne nagy a forgalom. Divatbolt, na az nem kéne még egy pont oda, meg nem is lennék jó reklám a leharcolt cuccaimban. Persze, ha már saját üzletem lenne az Andrássy úton, akkor egyáltalán nem biztos, hogy nekem kéne ott eladóskodnom, de a saját üzletet azért én így értelmezem. Vendéglátóst se akarok, pedig eredeti szakmám, de más üzletében se dolgoztam sose ebben, nemhogy a magaméban!
Aztán kitaláltam! Papírbolt lesz! Az a kedvenc boltom, máig is nagyon szeretek a papírboltokban böngészgetni. Leginkább még az NDK-ban volt ez kihagyhatatlan időtöltésem, mert ezerféle minden volt, ráadásul fillérekért. Hogy csodálkozott a repülőtéri vámos Ferihegyen, amikor 30 szebbnél szebb műanyag füzetborító hevert a bőröndben felül: - A gyerekeknek? - Igen, igen, a gyerekeknek. Mind a harmincnak. Mehettem.
Szóval, papírbolt. Kis üzlet volt, tökéletes lenne. Ha arra jártok, nézzetek be!