Hát akkor 60!

Ugyan még csak holnaptól igaz, de hát minden rendes nagy ünnepnek van előestéje, és akkor ez a mai. Nem utolsósorban ma még 59 éves vagyok. Holnap már 60.

Furcsa. Nem annyira nehezen megszokható, mint amikor egyik évszám után januártól már egy másikat kell leírni, mert ezt az évszámot ritkán kell írásba adni. Mondani kicsit gyakrabban, arra majd oda kell figyelni.

Összegezni kéne, de mit is? Amire visszagondolok, amit megfogalmazhatnék, annyira személyes, hogy nem teszem ki a pont ma 25 éves világhálóra.

Tervezni? Örülni annak, hogy lehetnek és vannak még terveim, céljaim, feladataim.

Megköszönni? Igen… „Lelkem szorosan átölel téged és a jobbod szilárdan tart engem.” (62. zsoltár)  Így vagyok, így lehetek. Hatvan éve…

Tudom, akkor is éppen szerda volt, délelőtt fél tízkor. Anyu izgatottan kérdezte: Tanár úr, kisfiú? Kislány? A nagytekintélyű Schilling tanár úr pedig nem túl biztatóan felelt: Kismacska.

És mégis :)