Annyira szép volt ma a reggel, hogy kárpótolt a szombati munkábamenetelért is. Az őszi nap meleg színei világították meg a budai oldalt, és mindent, ami szembejött :)
Olyan szelíden-szépen, hogy egyből az egyik kedves versem jutott eszembe. Két éve, induláskor, ugyan már betettem a blogba, de most előrehozom, mert még most is szeretem:
Juhász Magda
Nyárutó
Nincs szebb, nincs szebb a nyárutónál,
mikor utolsót csillan még a fény,
mikor a falevelek az ágról
utolsó mosolyt küldenek felénk,
s az őszi lombhullásban még egyszer,
kezünk vágyódva összeér.
Nincs szebb, nincs szebb a nyárutónál,
nincs igazabb ragyogás, mint mikor
már minden menni készül, s amikor
nem vársz semmi jóra már, hirtelen
áttör a fény az őszi fákon, s hull
szívedre, nyári napsugár.
Hát nem volt érdemes fölkelni?