2014. február 23., vasárnap

Gondolkodóba

Séta az új géppel a múltkori borús vasárnapon (ha tudtam volna, hogy ma délelőtt kisüt :(




És ilyen közel hozza a szobrot, meg a kútról a kőoroszlánt is!
ez volt a szívem vágya :)



Meg végre tud arcokat, mosolyokat, embereket is, ezzel játszottam a farsangon, csudára élveztem! Csak éppen nem teszem be a blogba.

Elgondolkoztam a blogon is, mint minden rendes, válságban levő blogger. Hogy miért, meg minek és kiknek... és mit és mikor... meg különben is.
Időm az nincs. sokszor a gondolat is hiányzik, vagy mire leülnék megírni, elröpül az ihlet. Amik régen olyan érdekesek és vonzók voltak (és olyan jól le lehetett írni), hogy mi történt az utcán jártomban-keltemben, mi újság a világban az én szememmel, valahogy jelentőségüket vesztették, és belső igényem sincs rá, hogy ezeket elmeséljem.

Amiről mostanában szívesen írnék, az ezer apró jel, hogy szeret az Isten. Nem, nemcsak engem, - mindünket. De ez sokszor túl személyes lenne, az meg nem kívánkozik a netre. Azért ennek a formája, módja motoszkál bennem.

Addig is leginkább marad a blog annak, amit egy idő óta felvett: fotóblog.
Majd igyekszem többet mászkálni hozzá :)

(Bölcsészeknek: a cím "n"nélkül nem nyelvtani hiba, csak oda kell gondolni hozzá, hogy esve. Hogy oda is írhattam volna? Úgy olyan közhelyes.)

2014. február 18., kedd

Az farsangnak idején

merthogy most vagyon az, még jól benne járunk, hosszú most a mulatság ideje.
Éppen ezért most szombaton tartottuk a plébániai gyerek-farsangot, ahol én hivatalból részt veszek. Jelmezen nagyon nem törtem a fejemet, mert tudtam, hogyha még ki is találnék valamit, se időm, se energiám nem lenne megcsinálni. A nagy sikert, az állólámpát, már évekkel ezelőtt elsütöttem, aztán hosszú időn át nem is volt farsang, tavaly pedig a sapkás macis pulóveremet vettem föl, különösebb visszhang nélkül a szebbnél szebb jelmezek között.

Azért csak motoszkált bennem, hogy mégiscsak jó lenne valami. A legutolsó pillanatban, amikor az összekészített köz-kellékek már szatyrokba pakolva várták az indulást, és szomorúan öltözködtem, hogy hiába minden, legfeljebb csak hitoktatónak vagy köztisztviselőnek öltözhetek, akkor ugrott be Csőrike. Ági híres Csőrikéje!

Egy gyors telefon, két emelet lenyargalás, és már rajtam is volt az áhított darab. Kicsit talán nagy volt, de mondjuk inkább úgy, hogy lezser :)
Most már elégedetten mehettem el a mulatságba.

Az öltözékem nem várt hatást váltott ki, elismerésben nem volt hiány :)

Lám, lám, Csőrike elindult a kies mezőváros piacáról, és ki tudja, meddig viheti még! :)


Téli taliga

  Meghökkentő kép, így, nyár derekán, de nekem kedves. Szeretem a hangulatát, a meglátott pillanatot, elképzelem a csöndes, téli utcát e...