És ilyen közel hozza a szobrot, meg a kútról a kőoroszlánt is!
ez volt a szívem vágya :)
Meg végre tud arcokat, mosolyokat, embereket is, ezzel játszottam a farsangon, csudára élveztem! Csak éppen nem teszem be a blogba.
Elgondolkoztam a blogon is, mint minden rendes, válságban levő blogger. Hogy miért, meg minek és kiknek... és mit és mikor... meg különben is.
Időm az nincs. sokszor a gondolat is hiányzik, vagy mire leülnék megírni, elröpül az ihlet. Amik régen olyan érdekesek és vonzók voltak (és olyan jól le lehetett írni), hogy mi történt az utcán jártomban-keltemben, mi újság a világban az én szememmel, valahogy jelentőségüket vesztették, és belső igényem sincs rá, hogy ezeket elmeséljem.
Amiről mostanában szívesen írnék, az ezer apró jel, hogy szeret az Isten. Nem, nemcsak engem, - mindünket. De ez sokszor túl személyes lenne, az meg nem kívánkozik a netre. Azért ennek a formája, módja motoszkál bennem.
Addig is leginkább marad a blog annak, amit egy idő óta felvett: fotóblog.
Majd igyekszem többet mászkálni hozzá :)
(Bölcsészeknek: a cím "n"nélkül nem nyelvtani hiba, csak oda kell gondolni hozzá, hogy esve. Hogy oda is írhattam volna? Úgy olyan közhelyes.)