2013. május 26., vasárnap

Én mindig azt hiszem

Ha befejeződik valami, akkor annak örülök, hogy most már nyugalom lesz, csönd, feladat semmi, üldögélek a nagyfotelban, olvasok, olvasok, halk zene szól, teát szürcsölgetek, a plüss bernáthegyi szelíden mordul... És sosem. Azt hiszem, ez kódolva van belém. Most éppen arra készültem, hogyha ma kiosztjuk az éves rejtvény jutalmait, a héten megtartom az utolsó óráimat, a lomtalanításban kidobáltam, amik arra vártak, akkor aztán én leszek az itthonülő, fékezett habzású öregnéni! (Kac, kac - szokta volt mondani ilyenkor blog- és lakótársnő, nyugtával dicsérjük, - de úgysincs nyugta.)

Ehhez képest a múlt héten, kedden este, elmentünk Don Boscot köszönteni (élmény volt, kár lett volna lustaságból kihagyni), tegnap kórushangversenyre (hmmm..., ez nem a kórusoknak szólt), jövő héten egyik este egy vidéki futam a vonattal elérhető közelebbibe, szombaton meg csak két helyen kellene lennem egyszerre, de már sikerült összehangolni :)

És akkor az igáról még nem is beszéltünk, amit mindennap húzni kell.

Mégis így a jó.

Néhány kép Bosco Szent János ereklyéjének fogadásáról a Bazilikában (mondtam már, hogy a szaléziek az egyik kedvenc szerzetesrendem? :)




A koporsóban egy Don Boscot mintázó viaszfigura van, ami ereklyetartóként szolgál

Indulásra készül a fáklyás körmenet (végre egy körmenet, amin élet volt, lendület, öröm)


(Tudom, adós vagyok még egy útibeszámolóval is, majd meglesz az is, csak a képeket még nem sikerült albumba föltölteni. Aki megtalál az FB-n, ott megnézheti előlegbe.)


2013. május 20., hétfő

Ünnep reggeli gondolatok

Az ünnep mégiscsak más, mintha csak úgy szabadságon lennék. Igaz, akkor is lehet óracsörgés nélkül ébredni, de akkor, mire kinyitom a szemem, már zúg, pörög a világ, körülfolynak a zajai. Ünnep reggelén madárdalos csönd van, békesség, szinte időtlen.

Hétköznapon feladatok vannak, ünnepen csak tervek. Jóízű tervek kertészkedésről, beszélgetésekről, mindenféléről; amik, ha nem is férnek mind bele a napba, elmaradásuk nem feszítő nyugtalanságot hagy, inkább örülni lehet annak, ami sikerült.

"Ünnep: öröm, kinyílás, egybeforrás
módot ad az embernek, hogy önmagára találjon."

- írja valahol Weöres Sándor.

Én talán úgy fogalmaznám: az ünnep elcsöndesült öröm.

Ilyesmi:

ünnep
béke
rend köve
ünnep lombja
csönd füve
béke kútja
szállj békés lomb csöndje
fényes ünnep ága lengj
ima irama
unalom fénye
csönd ünnep béke rend szállj
ima fény ünnnep lengj béke
fény csönd
béke
csönd
csönd
béke
béke

(Weöres Sándor: Dob és tánc)

2013. május 19., vasárnap

Játszadozás

Igaz, a Pünkösdhöz inkább a zúgó vihar illene, de a szél fúvását fényképen nehéz megörökíteni, ezért inkább a zivatart mutatom. Szerencsém volt pénteken este, már esett, amikor leszálltam a buszról, de igazán csak akkor szakadt le az ég, amikor pont beléptem a kapun. Bátorságot véve, kiálltam az ablakba, és sikerült elkészítenem életem első villám-fényképét. Nem is láttam hirtelen, hogy ennyi ágon futott. Kezdetnek nem rossz, majd ha félni akarok, próbálkozom még :)



Ma már sokkal szelídebb az idő, a Nap sugarai áttörnek a leveleken. Megtetszett a fény és az árnyék játéka:


Talán most, a maradék másfél nap kicsit segít utolérni és rendbe tenni magamat (a múlt héten még a szokott utolsó pillanatos tempóban újságot írtunk, készen lett azért) és akkor felszabadulok, és akár visszatérek a bloghoz is. Mert mostanában csak az élményeket gyűjtöm hozzá :)

2013. május 9., csütörtök

Változások

Mindennap elmúlik körülöttünk valami. Hol csak annyi, hogy a kedvenc pékboltom ismerős, barátságos eladóit új személyzetre cserélik; vagy csak egy cédula fogad az évtizedek óta megszokott kisbolt ajtaján, hogy köszönjük hűségüket, végleg bezárunk; vagy erőszakos lakó elérte célját és a folyosó vidám, zöld csempéit ijesztő fekete-fehér, hentesbolt jellegűre váltják, hogy azóta mindig gondolkoznom kell, jó házba jöttem-e be.

Változások, amik földúlják az eddigi rendet, elveszik a biztonság és otthonosság érzését, amiket újra meg kellene szokni. De nem is biztos, hogy akarom.

Lehet, hogy egy kicsit autista vagyok?

2013. május 5., vasárnap

azt gyermekek boldog anyjává teszi

A cím egy zsoltárrészlet második fele, a kiválasztott idézet így hangzik:

S aki gyermek nélkül élt házában,
azt gyermekek boldog anyjává teszi.

(112. zsoltár)

Anyák napján néha olyan árvának érzem magamat. Nincsen már kinek adni, és nincs, akitől kaphatnék. Aztán olykor mégis másképp lesz :)

Van idén két tanítványom a kicsiknél, egy testvérpár, eleven, értelmes, helyes srácok, kedves az egész család is, nagyon szeretem őket. Éreztem is, hogy a rokonszenv kölcsönös, mégis váratlan meglepetésként ért, amikor csütörtök este egyszercsak elém álltak egy gyönyörú cserepes, csupa virág sárga begóniával, hogy ezt anyák napjára szeretnék adni, csak a hétvégén nem lesznek itthon, ezért hozzák most, mert ebben a tanévben én igazi pótmamaként szelídítgettem és viseltem el a gyerkőcöket. És lelkesen végigpuszilt az egész család :)

A sárga virágnak pedig története van: a múltkor, az sztergomi zarándoklaton került szóba valahogy, hogy én legjobban a vidámsárga virágokat szeretem, az ablakba pedig már pár éve begóniákat szoktam ültetni, és csak az a bánatom, hogy a sárga begónia párosítás nem létezik. Nem nyugodtak bele, és, íme, mégis van ilyen!

Az meg már csak még kedvesebbé teszi az egészet, hogy amikor lelkesen újságoltam káplán atyának, hogy képzelje..., nem is tűnt olyan meglepettnek: "Tudom, - mosolygott - azért kellett fölhívjalak délután, hogy mit csinálsz este, és mikor leszel elérhető. Itt álltak mellettem, de így titkosabb volt :)

Néha jó megérezni is, hogy egy közösséghez tartozom.
És, hogy van két pótfiam :)


a virág, azóta már egy kicsit kevésbé pompázatos, de vidámsárga még megmaradt


2013. május 4., szombat

Aki ezekből a képekből rájön, merre jártam ma (három város), annak, ha lesz időm, írok élménybeszámolót :)






A tippeket e-mailben kérem, hogy ne rontsuk el egymás játékát.
(E-mail a profilon keresztül küldhető.)


2013. május 1., szerda

Ilyen napokon

Így lehetne élni!

Óracsörgés nélkül ébredni, ráérősen, kényelmesen reggelizni, se templom, se munkahely... kellemes téblábolás idehaza, csönd, béke, madárcsicser, sütés-főzés kedvemre (próbafőzés, mert jövő hét végén vendégek jönnek, és új receptet találtam; a köret remek lett, a húson még kell majd egy kicsit igazítani), délután elheverés egy könyvvel (majd valaki elmosogat :), egy kis internetezés, ablakkertészkedés, aztán lassan összeszedelődzködöm, mert fél hatkor litánia. Ugyanis már május van :)

Az ilyen napokra azt szoktuk mondani, hogy ma önzőztem.  Ritka lehetőség, de jólesik.

Téli taliga

  Meghökkentő kép, így, nyár derekán, de nekem kedves. Szeretem a hangulatát, a meglátott pillanatot, elképzelem a csöndes, téli utcát e...