2017. február 14., kedd

Csak itta a kávéját

A fogorvos után a pláza felé vettem az irányt, ráfér ilyenkor az ember lelkére. Mivel addigra már letöltöttem a büntetési időt, és rettentő éhes voltam, megajándékoztam magamat egy almás-túrós álommal, ami nagyjából meg is felelt a nevének. Ahogy üldögéltem az asztalkánál és majszoltam a sütit, szinte automatikusan nyúltam a telefonomért, de ekkor beugrott egy nemrégen olvasott poszt a Facebookról: "Láttam egy fickót a kávézóban. Se mobil, se laptop. Csak ült ott és itta a kávéját. Mint egy pszichopata."

Hát, csak ültem ott és majszoltam. Mint egy pszichopata. :))

És tényleg. Körös-körül, akár egyedül, akár ketten, bűvölték a képernyőket. 

Na, jó, amikor már majdnem végeztem, az egyik asztalhoz leült egy nálam kicsivel idősebb asszony kávét inni, és ő se vett elő semmit. Mi vagyunk az X generáció. Vajon hányadik X? ;)

2017. február 2., csütörtök

Maci jóslás



Ők biztosan kinn maradnak :)

2017. január 29., vasárnap

Visszanéző - január

Néhány kép, amelyek nem találtak helyet a külön bejegyzésekben:



Még egy kis karácsonyi hangulat: új dizájn, díszek egy szép üvegvázában. A legfölső üvegdíszt még két éve vettem Parádfürdőn, az üveghutában, amikor a tábor során ott jártunk. A fára nem tudott fölkerülni szegény, ahhoz túl nehéz, hát, most mégis dísz lett belőle :)


Egy téli délután hangulata a Duna-parton, amíg a buszra vártam és majd' odafagytam.közben.


A kicsike hóesés sokat ígérő látványa


A levendula a tavaszt várja


2017. január 26., csütörtök

A saját üzleted

Tegnap délelőtt, autóbuszon ülve, az Andrássy úton mentem, és ahogy bambultam (divatos szóval csak néztem ki a fejemből) az egyik bezárt üzlet kirakatán hatalmas betűkkel ezt láttam: Képzeld ide a saját üzletedet!
Odaképzeltem. Nem mondom, hogy nem kellett hozzá fantázia, de én szófogadóan képzeltem. Csak azt nem tudtam eldönteni, hogy milyen üzletet is képzeljek oda.

Virágbolt az nem lehet, mert nem állhatom a tömény virágillatot, a liliomra különösen is érzékeny vagyok, és azt hiszem, a virágkötésnek se lennék mestere. Könyvesbolt az nem jó, egyrészt mert van arrafelé, másrészt pedig megkérném a vevőt, hogy maradjon csöndben, mert éppen olvasok. Így nem lenne nagy a forgalom. Divatbolt, na az nem kéne még egy pont oda, meg nem is lennék jó reklám a leharcolt cuccaimban. Persze, ha már saját üzletem lenne az Andrássy úton, akkor egyáltalán nem biztos, hogy nekem kéne ott eladóskodnom, de a saját üzletet azért én így értelmezem. Vendéglátóst se akarok, pedig eredeti szakmám, de más üzletében se dolgoztam sose ebben, nemhogy a magaméban!

Aztán kitaláltam! Papírbolt lesz! Az a kedvenc boltom, máig is nagyon szeretek a papírboltokban böngészgetni. Leginkább még az NDK-ban volt ez  kihagyhatatlan időtöltésem, mert ezerféle minden volt, ráadásul fillérekért. Hogy csodálkozott a repülőtéri vámos Ferihegyen, amikor 30 szebbnél szebb műanyag füzetborító hevert a bőröndben felül: - A gyerekeknek? - Igen, igen, a gyerekeknek. Mind a harmincnak. Mehettem.

Szóval, papírbolt. Kis üzlet volt, tökéletes lenne. Ha arra jártok, nézzetek be!

2017. január 24., kedd

A mi utcánk

A mi utcánk, ó, be szép!
És ez már így is marad a tavaszi olvadásig, - két héttel a lefagyott eső után....
A múltkor a szomszéd taxit rendelt, aztán a központból ideszóltak, hogy bocsánat, de a taxi nem tud bejönni, legyen kedves a kuncsaft kicsúszkálni a főútvonalig, és ott majd megtalálják egymást. Mert miért is kér az ember taxit a ház kapujához?
(Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy a járdán most már lehet közlekedni, azt pedig már gyerekkorunkban megtanultuk, hogy, fiam, ne lépj le a járdáról!)


2017. január 21., szombat



Imádsággal a tizenhat halottért, a családjaikért, a sérültekért, a túlélőkért...... és az országért, ami a fájdalomban most eggyé tudott válni-

2017. január 16., hétfő